Először is ismerjük meg a kazánrendszerben keringő víz különböző típusait. A nyersvíz a kutakból, felszíni vízből vagy kommunális vízellátásból származó víz, amely különféle szennyeződéseket hordoz, és nem kerülhet közvetlenül a kazánba. A pótvíz kezelt nyersvíz, amelyet a lefújásból, szivárgásból és gőzfogyasztásból származó vízveszteség ellensúlyozására használnak. A lágyított vizet széles körben alkalmazzák az alacsony nyomású kazánokhoz, míg a sótalanított vizet a közepes és nagynyomású kazánokhoz. A tápvíz, a pótvíz és a visszanyert tiszta kondenzátum keveréke egyenesen a kazánba kerül. A kazánvíz kering és forr a dobban; sókoncentrációja működés közben folyamatosan emelkedik, ezért rendszeres lefújásra van szükség. A kondenzátum visszafolyik a kondenzált gőzből, jó vízminőséggel az újrafelhasználáshoz, de szennyeződés után el kell dobni.
Főleg több kulcsfontosságú mutatót figyelünk a vízminőség garantálása érdekében. A keménység a fő probléma, mivel a felesleges kalcium- és magnéziumionok vízkövet képeznek. A legtöbb alacsony nyomású gőzkazán esetében a tápvíz keménységét 0,03 mmol/L alá kell szabályozni. A PH-érték lúgos védőréteget tart fenn a fémfelületeken. Az oldott oxigén lyukkorróziót okoz; 10 t/h vagy annál nagyobb elpárologtatási kapacitású kazánok az oxigénmentesítéshez szükségesek, az oldott oxigén 0,1 mg/l alatt tartásával. Segédparaméterként követjük a zavarosságot, a vastartalmat, a lúgosságot és a vezetőképességet is.
Két általános kezelési módunk van: külső kazánon kívüli kezelés és belső kazán adagoló kezelés. A kazánon kívüli kezelés a legtöbb ipari kazán fő választása. Előkezeléssel kezdődik, beleértve a koagulációs ülepítést, a multimédiás szűrést és az aktív szén szűrést a lebegő szilárd anyagok és kolloidok eltávolítására. A nátrium-ioncserélők az alacsony nyomású kazánok leggyakoribb berendezései. A kalcium- és magnéziumionokat nátriumionokkal helyettesítik, hogy csökkentsék a víz keménységét, bár a teljes sótartalmat nem tudják csökkenteni. Közepes és nagynyomású kazánokhoz, amelyek sótalan vizet igényelnek,fordított ozmózis (RO) EDI-vel kombinálvavagyvegyes ágyioncserét alkalmaznak a legtöbb oldott só eltávolítására. A légtelenítők, többnyire termikus légtelenítők, az oldott oxigén eltávolítására alkalmasak.
A belső adagolási kezelés csak kisméretű kazánokra korlátozódik: gőzkazánok Legfeljebb 4 t/h üzemi nyomással Legfeljebb 1,25 MPa vagy melegvizes kazánok Legfeljebb 4,2 MW. Az üzemeltetők rendszeres lefúvatással együtt vízkőgátlókat, például trinátrium-foszfátot és szódabikarbónát adnak a kazán dobjába. Ez a megoldás olcsó, de nem alkalmas nagy kapacitású kazánokhoz.
A berendezés kiválasztásánál a megoldást a kazán paramétereihez és a helyi nyersvíz minőségéhez igazítsuk. A kis kazánok belső adagolási rendszert is alkalmazhatnak. A legtöbb közönséges alacsony nyomású ipari kazán a nátriumlágyítókat részesíti előnyben a stabil teljesítmény és az alacsony karbantartási költségek érdekében. A közepes és nagynyomású kazánokhoz komplett előkezelő + RO + EDI plusz légtelenítő egység szükséges. Soha ne keverje össze a lágyítást a demineralizációval. Az RO előtti előkezelés kihagyása jelentősen lerövidíti a membrán élettartamát.
Röviden, a kazánvízkezelés célja a keménység, a PH érték és az oldott oxigén szabályozása. A jól összeállított vízkezelő rendszer megakadályozza a vízkőképződést és a korróziót, csökkenti az üzemanyag-fogyasztást és segíti a kazánok biztonságos és hatékony működését a hosszabb élettartam érdekében.
