A csapvíz gyakran tartalmaz oldott sókat, például nátriumot, kalciumot, magnéziumot, kloridot, nitrátokat és szilíciumot. Ezek a sók negatív töltésű ionokból (AC) és pozitív töltésű ionokból (Cs) állnak. A fordított ozmózis ezen ionok több mint 99%-át képes eltávolítani. A csapvíz nyomokban fémeket, oldott gázokat (például CO2) és más gyengén ionizált vegyületeket (például szilíciumot és bórt) is tartalmaz, amelyeket az ipari kezelés során el kell távolítani.
Az RO fordított ozmózisos szennyvíz (EDI tápvíz) vezetőképessége jellemzően 10⁻² μS/cm, az optimális érték 6 μS/cm alatti. Az EDI-vel előállított ultratiszta víz ellenállása a konkrét követelményektől függően elérheti a 15-18 MΩ·cm-t. A nem megfelelő vízminőség szükségtelen károkat okozhat az EDI-ben és lerövidítheti élettartamát.
A cserereakció a modul sótalanító kamrájában megy végbe, ahol az anioncserélő gyanták hidroxidionjaikat (OH-) használják az oldott sókban lévő anionok (például kloridionok, Cl-) cseréjére. Ennek megfelelően a kationcserélő gyanták hidrogénionjaikat (H⁺) használják az oldott sók kationjaira (például Na+) történő cserére.
Egy tipikus EDI membránköteg több egységből áll, amelyek két elektróda között vannak elhelyezve. Minden egység tartalmaz egy sótalanító kamrát és egy koncentrátum kamrát. A sótalanító kamra anion- és kationcserélő gyanták keverékével van megtöltve, amelyek a kationcserélő membrán és az anioncserélő membrán között helyezkednek el.
Egyenáramú elektromos mező van az anód (+) és a katód (-) között a modul mindkét végén. Ez a potenciál hatására a gyantán kicserélt ionok a gyantarészecskék felületén vándorolnak, és a membránon keresztül a koncentrátumkamrába jutnak. Az anód vonzza az anionokat (például OH-, Cl-), amelyek az anioncserélő membránon keresztül a szomszédos koncentrátumkamrába jutnak, de a kationcserélő membrán blokkolja őket, így a koncentrátumkamrában maradnak. A katód vonzza a kationokat (például H+, Na+), amelyek a kationcserélő membránon keresztül a szomszédos koncentrátumkamrába jutnak, de az anioncserélő membrán blokkolja őket, így a koncentrátumkamrában maradnak. Ahogy a víz átáramlik ezen a két párhuzamos kamrán, az ionok kikerülnek a sótalanító kamrából, és felhalmozódnak a szomszédos koncentrátumkamrában, ahol aztán a vízáram elszállítja őket a modulból. A membránkötegben alkalmazott egyenfeszültség nemcsak ionvándorlást hajt végre, hanem vízmolekulákat is disszociál, és nagy mennyiségű H+ és OH- keletkezik. Ezek a H+ és OH- ionok elektromos tér hatására vándorolnak, regenerálják a dezaktivált kationcserélő, illetve anioncserélő gyantákat, így a gyanták folyamatos elektrokémiai regenerációját érik el külső vegyszerek nélkül. Egy tipikus EDI rendszerben a betáplált víz körülbelül 5-10%-a jut be a koncentrátumkamrába. A koncentrátumot egy szivattyú keringeti nagy áramlási sebességgel, ami segít a sótalanítás hatékonyságának javításában, elősegíti a víz keveredését és csökkenti a vízkőképződés kockázatát. A koncentrált ionok a koncentrátum egy részének kiürítésével távoznak a rendszerből.
Az EDI rendszer stabil és hatékony működéséhez a betáplált víz megfelelő előkezelése (például fordított ozmózis) szükséges a vezetőképesség, a keménység, a szervesanyag és a lebegőanyag-tartalom szabályozására. A tápvízben lévő szennyeződések jelentős hatással vannak az ionmentesítő modulra, és lerövidíthetik annak élettartamát.
